Erőt kértem az Úrtól,
S Ő nehézségeket adott,
Melyben megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam,
És problémákat adott,
Melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,
Gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
Hogy dolgozzam.

Kértem bátorságot,
És Isten veszélyeket adott,
Melyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy szeretni tudjak,

És kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
Akiken segítsek.

Kegyes jóindulata helyett
Alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit nem kaptam, amit kértem,

És mindent megkaptam,
Amire szükségem volt.

Imádságom meghallgatásra talált.

Igazán szeretni nehéz

Mert aki igazán szeret, az nem vár hálát és dicséretet, hisz a társa öröme az igazi ajándék.

Aki igazán szeret, titokban ad, sohasem kérkedik, nem mondja „ mennyi mindent megtettem érted”.

Aki igazán szeret, az megbocsát, megért, társa hibája mögé lát, indokot keres, ha fontos megpróbálja kijavítani vagy társát egyszerűen hibáival együtt szereti.

Aki igazán szeret nem bánt, nem büntet. Magába néz, hátha ő rontott el valamit, amiért most társára haragszik, azt talán saját maga váltotta ki. Bántani könnyebb, mint megkérdezni „ Miért?”. Félünk a választól, mert saját hibáinkkal szembesülhetünk.

Aki igazán szeret, bízik a társában. Nem féltékeny, hisz a feltétlen bizalommal visszaélni a legnehezebb. Aki a társában kételkedik, az nem bízik saját magában sem, a labilitása pedig a kapcsolatot is azzá teszi.

Aki igazán szeret, alkalmazkodik. Nem fél gyengének látszani, nem hiszi, hogy egójából veszít. Az alkalmazkodás többé, jobbá tesz. Nem csupán megtanulunk odafigyelni a társunkra, de új tulajdonságokat is szerzünk, személyiségünk kiteljesedik.

Aki igazán szeret, elfogad. Nem sajátítja ki társát, nem kívánja maga mellé láncolni. Igazán szeretni csak önálló személyiséget lehet, de örülhetünk vele mindennek, aminek ő örül. Örülni a sikerének, a karrierjének. Együtt! Csak a gyenge ember hiszi, hogy a társa sikerétől ő lesz kevesebb.

Aki igazán szeret, a bajban is szeret. Ha eltűnt a ragyogó kép, amit csak képzeltünk talán, és oly jó volt birtokolni….. marad a társunk egyedül, az áhított illúziók csábító fénye nélkül. Marad az Ember. Aki igazán szeret, az Embert szereti.

V Varga Zoltán

“Az ember nem vágyik mindig feladatra. Létezik olyan, hogy szent tétlenség, annak megművelése, melyet mindeddig szégyenteljesen elhanyagoltunk.”

George MacDonald

" Legyél kedves mindenkihez - sosem tudhatod, miféle keresztet kell viselniük, és milyen édesen cseng fülükben egy kedves szó."

Richard Paul Evans

"A világ tele van csodával, ám mi elvesztettük a képességet, hogy észrevegyük mindennapjainkban a varázslatot."

Joanne Harris

"Az életnek nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy csodálatos legyen."

Annette Funicella

Aranyosi Ervin: Megfelelés

Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!
Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!
És ha szeretetet küldesz, az tér vissza hozzád.
jó lenne, ha a másokét te is viszonoznád!
Szeresd magad, s majd meglátod, szeretni fog más is,
éld a saját életedet, s ne legyél banális,
legyél inkább egyéniség, kit mások csodálnak,
s hidd el, ettől az álmaid valósággá válnak.
Légy önmagad, különleges, csodálatos ember,
hidd el nekem, hogy másoknak megfelelned nem kell!

Amikor elveszted az édesanyád, a lelked egy része meghal!

Ha elvesztetted édesanyád, csak akkor tudod, hogy mennyire fájdalmas érzés. A hiánya soha nem szűnik meg, esetleg csak tompul az évek során.

Az anyák a világ legerősebb emberei, akkora törődés és szeretet van bennük, mint a világon senki másban. Történjen bármi is, ők mindig ott állnak a gyerekeik mellett. Az anya a biztonságot nyújtó “takaró”, ő az, akivel életed során legelőször találkoztál, és tudod, hogy ő az egyetlen személy, aki védelmet nyújt minden körülmények között.

Soha senki nem fog annyira szeretni ezen a világon, mint az édesanyád, és, most, ha már nincs itt veled, érezheted, hogy a biztonságot nyújtó szeretettel, mintha a lelked is kicsit meghalt volna. Kicsit olyan, mintha a világod összeomlott volna, nem kapod önmagad, és nem tudsz többé gondtalanul élni egyetlen pillanatra sem.

Nemrég egy cikket olvastam amit valaki az édesanyja elvesztése után írt, lélekig hatoló:

“Miután anya meghalt, megpróbáltam feldolgozni a gyászt. Minden alkalommal, amikor úgy éreztem, hogy szétesek, mély lélegzetet vettem, és megpróbáltam elfoglalni magam valami mással. Ez egy ideig működött, de nem sokáig. A fájdalom nem szűnt meg, csak felerősödött. Egy nap – két hónappal anya halála után – az ebédlőasztalnál ültünk a férjemmel és a gyerekeimmel. A gyerekek a napjukról beszéltek, és én megpróbáltam aktívan hallgatni. Úgy éreztem, hogy a mellkasom felrobban. Tudatában voltam, de megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. A bánattól erős fizikai fájdalmat éreztem. Végül már nem tudtam elviselni, felálltam és befutottam a hálószobába. A férjem egy kis időt adott nekem egyedül. Amikor végül bejött, hogy megnézze, mit csinálok, összegömbölyödve feküdtem a padlón, és zokogtam. Aznap éjszaka után megtanultam megengedni magamnak a fájdalom érzését.”

Egy anya elvesztése valóban ennyire fájdalmas, csak fekszel magzati pozícióban, zokogsz, és nem tudod, hogy hogyan tovább. Úgy érzed, hogy jó lenne, ha minden most ebben a pillanatban megszűnne, időbe telik, míg visszatér beléd az élet, és újra a napi rutinod szerint tudsz élni. A fájdalom óriási, de próbáld tudatosítani magadban, hogy megérdemled a boldogságot, és édesanyád, aki feltétel nélkül szeretett, ő is ezt akarná számodra.