LÉLEKKALAUZ A SZERETETHEZ

Fontos-e gondolkodnom azon, hogy milyen ember vagy te? – Inkább azon gondolkodom, hogy milyen vagyok én.

Kérhetem-e tőled, hogy megváltozz? – Úgy érzem, nem kérhetem, inkább megváltozom én. Erőt merítek magamból magamnak, a változáshoz.

Hihetem-e, hogy tudom, mit gondolsz rólam? – A hitem csak az enyém. De ha a szemedbe nézek, máris könnyebb. Mert a lelkem találkozott a lelkeddel

Gondolhatom-e, hogy nincsenek érzéseid? – Inkább elárasztom a világot jó érzésekkel, ami átölel, és felszabadít.

Fájhat-e az emberi szó, amikor úgy érzem, hogy fáj? – A saját szavamra figyelek inkább, hogy ne okozzak fájdalmat akaratlanul.

Ki tudhatná, hogy melyikünk téved? – Úgy gondolom, bármi igaz lehet. Amiben te hiszel, éppúgy, mint amiben én hiszek.

Szerethetlek-e nagyon, ha úgy érzem, hogy nagyon szeretlek? – Ha nagyon szeretnélek, már nem is szeretnélek. Így hát én téged csak szerethetlek.

Gyötörhetem-e magam azzal, hogy te nem szeretsz? – De hiszen bennem csak szeretet van. És láss csodát: ő enyhülni kezd, aztán mosolyog, végül megszólít. Bizalom ébred, és ez jó. Ennyi kell csupán a születő emberi szeretethez.

Hiszen belőlünk ered minden, senki másból. Ha jó kapcsolatot szeretnél, legyél jó, ha barátságot, akkor légy barát, ha szerelmet, akkor változz egymagad szerelemmé. És a szerelem követni fog

.Szteliosz THALASSZINOSZ – Cetlik a szíved felett