Kiss Norbert - Ha eljön az idő...

Nincs oly erős test és lélek,
Mely ne félne a túlvilágtól,
Társát, életét végleg elveszítve,
Szilánkokra hullva a gyásztól,

Előbb csak elhalványul a Világ,
Majd csendbe, s némaságba vész,
A fények tompulva lüktetnek,
S az emlékek sora felemészt,

Mennyi, s megannyi értékes pillanat,
Mennyi, s megannyi túlzó fájdalom,
Nem érezni, s nem hallani őt soha már,
S nem elhinni, hogy többé nem láthatom,

Túl sokan, s túl hamar mentek el,
Kiknek idő előtt volt alkonya,
De kőbevésett lapjaink végén
Magához hív a lélekharsona,

Ha eljön az idő és indulnom kell,
Örökül itt hagyok egy faragott fejfát,
Ha emlékezni akarsz, nézd az apró lángot,
S ha fáj is,
Ne csak ma gyújts gyertyát...

Anyám tündérkertje

Anyám folyton a kertjében tevékenykedett,
s e kertben számtalan virágot,és rózsát ültetett,
hogy lágy illata átlengjen majd minden zegzugot,
melyben hazafutó lépteim nyomokat hagyott.

Akkor még olyan jó volt hazamenni, s közben érezni,
hogy mily kiváltság e tündérkertnek lakója lenni,
hiszen minden egyes szál virág, és minden egyes rózsa,
anyám áldott lelkének volt szépséghordozója.

Már elhervadtak a virágok, s az a sok-sok színes rózsa,
melyeknek szirmával volt díszítve anyám koporsója,
hogy majd odaát is érezhesse mily nagyra becsültem,
minden drága pillanatot, mit vele tölthettem.

Kun Magdolna

Utolsó kívánság

Szeretném, ha karjaidban érne el a végzet.
Mindegy lenne hol, és mindegy lenne mikor.
Csak az lenne a fontos, hogy én induljak előbb,
aztán majd úgyis várnálak az égben valahol.

Sosem tudnám elviselni, ha nem lennél nekem,
mert nélküled mit sem érne ez az elfásuló élet,
hisz ellobbanó gyertyámnak te adod a lángot,
mely csak addig fénylik, míg ölelhetlek téged.

Valahogy enyhébbé válna az elbúcsúzás tőled,
ha érezném a melegséget ott a szíved fölött,
mely annyiszor vált szívemmel dübörgő ütemmé,
mikor vérünk áramlása túl magasba szökött.

Mennyi mindent jelent majd az a legutolsó csók,
mitől pihetollá válok és súlytalan lesz testem,
és mennyivel könnyebb lesz az- az utolsó sóhaj,
mi ajkadon marad egy végső köszönömmel.

Talán a sors kegyes angyala megengedi nekem,
hogy szárnyakat kapjak a legutolsó percben,
így suhanás közben még egyszer megsúghatom,
náladnál jobb embert soha nem ismertem.

Nem tudom, merre megyek, és merre keresselek,
de az, biztos, hogy végül úgyis megtalállak,
s akkor örök szikrát lobbant az a mindig élt tudat,
hogy együtt leszünk fényei a mennyei világnak.

Kun Magdolna

Elment valaki

Félig ázott zsebkendőmön könnyek nyomai,
könnyek melyek azért hullnak, mert elment valaki,
Valaki, ki életemnek azon része volt,
mit a lélek és a tudat kincsként birtokolt.

Mikor elmegy tőlünk valaki, kit nagyon szeretünk,
sivár lesz a létünk, könny az életünk,
mert hiányuk és veszteségük oly mély sebet vág,
hogy belehal a szív, s az élni akarás.

Én megkérném a vén időt, hogy enyhítse a kínt,
mely kiengesztelhetetlen fájdalommal bír,
de tudom, bármily megtört szívvel is kérlelgetném őt,
nem hozhatná vissza a végleg elmenőt.

Kun Magdolna

Állj meg ma egy kicsit,
És gondolj most azokra!
Akik már fürdenek
Az égi habokban.
Ne szégyeld ha fáj,
S elgurul egy könnycsepp,
Mert a szívünknek hidd el,
Úgy lesz kicsit könnyebb.
Táncot jár este a mécsesek lángja.
Üzenetet visz az égi világba.
Szomorú ünnep Mindenszentek napja,
Annak is ki üzen, annak is ki kapja.
De nem felejtödik, ki szívünkben él tovább,
Bár nélkülük kicsit szürkébb lett a világ.
S ha eljön az időnk, majd odaát vártok,
Hogy ne féljünk átlépni akkor hozzátok. / MJ/