2017. szeptember 3., vasárnap

TÁMADJ FEL!


Némán ordítok feléd
kereszten csüngő
halott Jézus
támadj fel!
Alvó buzgóságunknak
Te, még mindig
élettelen maradtál
holt lelkünket
támaszd fel!
Üres tetteinkkel
járulunk eléd
fedett tétlenségünkről
szépen elmélázva
hosszan diskurálunk
s nem látjuk, hogy
már rég nem feszít a kereszt.
Vakíts bennünket
vakíts, hogy végre lássunk
ne csak az ősatyák Istene légy
és ne csak az első keresztényeké
légy a miénk
a mi Istenünk
az enyém
e porszem életnek
élő Krisztusa.

KIS SZABÓ JUDIT

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése












Header

.

.

.

.