2016. december 10., szombat

“Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért. Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól, hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng. Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű, újra születtek a fák, és minden, ami élet. Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért, akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát. Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején sem szabad megfeledkeznünk róluk.
A második gyertyaláng legyen a kitaszítottaké, akik éheznek és fáznak, s igazán nagy szükségük van vigasztalásra. A hazátlanokért, azokért, akik még nem találták meg a békességet, mert nem adatott meg nékik sem a szabadság, sem az irántuk érzett megbecsülés, sem a baráti ölelés, sem a tisztelet, sem az otthon. Akiknek semmi nem adatott meg. Lobogjon megsebzett lelkükért, házukért és hazájukért. Óvja, segítse őket ez a második, értük gyújtott gyertya, legyen az irántuk érzett tisztelet, együttérzés, segítő szándék bizonyítéka. Legyünk irántuk legalább most, ezegyszer jóságosak, hiszen az emberi méltóság minden embert megillet. Lobogjon értük, a háborúkat, emberszenvedéseket elviseltekért, a kitaszítottakért és a szegényekért, az ártatlanokért, akiket bőrük színe, nyelvük, kultúrájuk, vallásuk miatt üldöztek és üldöznek.
A harmadik gyertyaláng legyen a hősöké.
Gyújtsuk az igazakért, azokért, akik mindig szenvedtek és szenvedni fognak, mert volt, van és lesz bennük annyi erő, hogy szembeszálljanak zsarnokokkal, kufárokkal, emberárulókkal. Ők tudták, tudják s tudni fogják, hogy az emberiség megmaradásának záloga a béke. Azokért, akik ártatlanul elestek, azokért, akik meghaltak harcvonalakban, égen és földön, tengeren és tenger alatt. A pionírokért, akik hegycsúcsokat, őserdőket, sivatagokat jártak és járnak be az ember boldogulása érdekében. Azokért, akik a Makro- és a Mikrokozmosz titkait kutatva szolgálták, szolgálják, s szolgálni fogják az emberi élet értelmét. Azokért, akiket máglyára vittek, mert igazat szóltak a világ emberléptékben megismerhető titkairól. A hősökért, akik a holdra érkezve és szállva rácsodálkoztak a Föld nevű kék bolygóra, s hűséggel visszatértek hozzá. Akik életüket kockáztatva kutatták a csodát, amit mi emberek nemes egyszerűséggel így hívunk: Élet. A harmadik gyertyaláng értük lobogjon. A hősökért. Az orvosért, aki kezét, hűségét adta, amikor reánk tört a fájdalom, a keserűség, és úgy hittük, hogy vége, nincs tovább. Aki újra életet adott az életnek, s az elmúlás tragédiáját értve és megértve megkönnyezte a megváltoztathatatlant. Ő értük gyújtsuk a harmadik gyertyát. A lelkészért, aki elesettségünkben is velünk volt, hitet adott, vigaszt és szeretetet, ha nagyon fájt már az emberi élet. A bátrakért, akik barikádokon estek el az ember boldogulása érdekében folytatott küzdelem során.
A negyedik gyertyát egymásért gyújtsuk. Érted és értem. Igazán megérdemeljük azt, hogy főt hajtsunk egymás előtt, hiszen a jézusi szeretet erre figyelmeztet mindannyiunkat. Arra, hogy legyen szent minden ember számára a mindenség ajándéka: az emberélet. Lobbanjon egymásért, s lobogjon a negyedik gyertya az Istengyermek-próféta megszületésének pillanatáig. Érted, ki több voltál egy szerelemnél, aki hűséggel vigyáztál, aki ha kellett, hát könnyet ejtettél értem. Érted, aki miattam, s nem ellenem haragszol. Érted, aki felneveltél, óvtál és szeretettel adtad kezembe az emberi életet. Érted, aki a barátom vagy és felsegítesz a porból, mielőtt porrá válnék. Érted, aki megtisztelsz bólintásoddal s figyelmeddel, ha illendően szólok hozzád a körülöttünk zajló történésekről. Érted, akivel együtt játszottam a szerepet életem színpadán. (Ismeretlen szerzőtől)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.