2016. szeptember 21., szerda



Együtt az úton

Nézlek,......már hosszú percek óta,
csak nézlek....
Mint egy film, lepereg előttem,
az élet....
Rég volt,....nagyon rég volt, amikor
rám találtál....
A szívem dobbanása jelzett,
csak rád várt!
Mennyi év,.... mennyi perc múlt el,
így csendesen....
Volt boldogság, bánat és volt
néha küzdelem.
De mindennél erősebb köztünk,
az érzelem.
Bármi is lesz, - te mindig fogod,
a két kezem.
Nem tudom, meddig maradunk meg,
így egymásnak....
Hűségünk egy életre szól,
fogadtuk egymásnak....
/ Hábele Mihályné /

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.