Kié vagy édesanyád karján,
kicsi gyermek, mindnyájunk szemefénye,
boldog szülők beteljesült reménye?
Enyém! – mosolyog rád édesanyád,
amikor szívére ölel.
Enyém! – simogat meg édesapád,
amikor magasba emel.
Miénk! – mondjuk mi mind,
kik velük együtt örülünk neked,
s féltve vigyázzuk harmatéleted.
És ma Jézus szólal meg: „Enyém vagy!
Enyém, mert megváltottalak,
neveden hívtalak,
szüleidnek szent megbízással
ajándékul én adtalak.
Elpecsétellek, óvlak, védelek,
és egész földi vándorutadon
láthatatlanul én leszek veled.“
Csendesen figyelünk az égi szóra,
Igen, te Jézusé vagy! Áldott óra!
Áhítattal látjuk homlokodon
a láthatatlan szent pecsétet.
Jézusé vagy! De Ő reánkbíz téged.
Titkok fátyola lebben,
hogy te így vagy miénk még teljesebben!
Jézus van itt mindnyájunkhoz közel,
s kegyelme mindnyájunkat átölel.
Túrmezei Erzsébet
.gif)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése