2014. december 1., hétfő



Lőrincz Andrea
Advent első ragyogó fénye

Advent első ragyogó fénye,
Békét kölcsönöz végig a földre.
Ki valaha sírt a bánattól fájva,
Megnyugszik egy pillanatra,

E fényt meglátva.
 Csodálkozva imádkozik,
"Köszönöm Istenem, Köszönöm Istenem,
eme tengernyi szeretetet."

Mennyi pici gyermeket körbefog a fény,
Mosolyogva nézik csábító melegét.
Köszönöm Istenem, hogy megláthatták ezt,
Advent első ragyogó fényét, Szívedhez vezetve.


Külleiné Ruzsás Izabella
Karácsonyvárás

Karácsonyi fénybe öltözött a város,
Tolongó tömeg a ragyogásban.
Díszes kirakatok gazdag választéka,
Csillog üvegén a modern technika.

 A főtéren pavilonos kirakodóvásár,
Szokott helyén a nagy fenyőkoszorú.
Áhítat, gyertyagyújtás, adventi esemény,
Ünneppé válnak a szombati esték. 

Áll már a fenyőfa, gondosan díszítve,
Itt van minden, és mégis-mégis,
Valami hiányzik, valami nincs rendben.
Nincs megértés, nincs szeretet a szívekben.

 Zárt otthonok, fenyődíszes kopogtatók.
Kinek szól az üzenet, ha nem nyílnak az ajtók?
Hol van a bizalom, hol az őszinte barátság?
Szálkás szívekből villan az elutasítás.

 Üdvözítő kicsi Jézus, jöjj le közénk!
Mosolyod lágyítsa a kövesedett szíveket,
Töltsd fel istenhittel, szeretettel, reménnyel,
Mert nehéz idők azt mind kiölték.
Jászolodból sugározz a világra békét és reményt!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.