Lőrincz Andrea

Advent első ragyogó fénye

Advent első ragyogó fénye,

Békét kölcsönöz végig a földre.

Ki valaha sírt a bánattól fájva,

Megnyugszik egy pillanatra,

E fényt meglátva.

 Csodálkozva imádkozik,

"Köszönöm Istenem, Köszönöm Istenem,

eme tengernyi szeretetet."

Mennyi pici gyermeket körbefog a fény,

Mosolyogva nézik csábító melegét.

Köszönöm Istenem, hogy megláthatták ezt,

Advent első ragyogó fényét, Szívedhez vezetve.

Külleiné Ruzsás Izabella
Karácsonyvárás

Karácsonyi fénybe öltözött a város,
Tolongó tömeg a ragyogásban.
Díszes kirakatok gazdag választéka,
Csillog üvegén a modern technika.

 A főtéren pavilonos kirakodóvásár,
Szokott helyén a nagy fenyőkoszorú.
Áhítat, gyertyagyújtás, adventi esemény,
Ünneppé válnak a szombati esték. 

Áll már a fenyőfa, gondosan díszítve,
Itt van minden, és mégis-mégis,
Valami hiányzik, valami nincs rendben.
Nincs megértés, nincs szeretet a szívekben.

 Zárt otthonok, fenyődíszes kopogtatók.
Kinek szól az üzenet, ha nem nyílnak az ajtók?
Hol van a bizalom, hol az őszinte barátság?
Szálkás szívekből villan az elutasítás.

 Üdvözítő kicsi Jézus, jöjj le közénk!
Mosolyod lágyítsa a kövesedett szíveket,
Töltsd fel istenhittel, szeretettel, reménnyel,
Mert nehéz idők azt mind kiölték.
Jászolodból sugározz a világra békét és reményt!

Orgoványi Anikó: Advent

Egyre hosszabbak az esték,
sötétek a hajnalok,
s az utcákra leköltöznek
vendégváró csillagok.

Ragyognak a házak, utcák,
nyüzsög még a forgalom,
ám vasárnap éjszakánként,
gyertya gyúl az asztalon.

Mikor ég már négy lángocska,
Szent Karácsony közeleg,
és a világ megtisztulva
köszönti a Kisdedet.