2011. május 1., vasárnap

ANYÁK NAPJA




ANYÁM

Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatot nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.

Gerzsenyi László




Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
„Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.



Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!


ÉDESANYÁM
Karjának erős várfala mögött
Kicsiny életem boldogan pihen.
Ha szól, ha rám néz, ha megcsókolgat,
Arcom felderül, örvend a szívem.
Nem roskadozok gond terhe alatt,

Ő hordja mindazt nemes szívén,
Én csak bevárom csendben, boldogan
Amint sok jóval nyúl keze felém.

Dsida Jenő


DEVECSERI GÁBOR : ANYÁK NAPJÁN, ÉDESANYÁM...

Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy azután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.

Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek szemedben...
Én ezért most, mondd, mit tettem?

Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk.

Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból:
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozok tenyeremben,
patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban az aranyhalak.


ÉDESANYÁM

Este hogyha fekszem,
Reggel hogyha kelek:
Édesanyám imádkozni
Tanít engemet.

Odaül az ágyhoz,
Megfogja kezem,
Jó Istenről, Jézusunkról
Beszélget velem.

Üdvözítőm, kérlek,
Halld meg sóhajom:
Áldd meg az én anyácskámat,
Áldd meg, de nagyon!
Csopják Atilla



ÉDESANYÁM ELKÍSÉR

Édesanyám fogta kezem,
Amikor járni tanultam;
Még most is emlékezem,
Hányszor a karjába hulltam!

Szeme kísért át az utcán
Egészen az iskoláig,
És a kis kapuban várt rám
Este a késő óráig.

Majd az élet viharában
Anyám szíve tovább kísért,
Bármilyen messze is jártam
Imája mindig utolért.

Gerzsenyi László










ÉDESANYÁM SZERETETE

Édesanyám szeretete
olyan, mint a nap sugára,
amely áldást, fényt, meleget
áraszt szerte a világra.

Lenne bár a szeretetem
olyan, mint a holdnak fénye,
mely a napnak fényességét
visszavetíti a égre!
Erdélyi Ilona




ÉDESANYÁNK

Akkor sír, ha valami nekünk fáj,
akkor aggódik, ha köröttünk zord a táj,
akkor örvend, ha az arcunkon mosoly,
akkor boldog, ha a könnyünk nem omol.

Akkor erős, ha érettünk harcolhat,
akkor derült, ha nekünk dolgozhat,
akkor lesz nagy, mikor érettünk szolga,
akkor gazdag, ha kincseit elosztja.

Akkor szabad, ha hozzánk- kötözött,
akkor él, ha eléghet övéi között,
akkor hal meg – ó, bár mindig élne !-,
ha már alig tehet, értünk elgyengülve.

Ki ő? Mi ő? Azt el nem mondhatom,
csak boldog hálával ujjonghatom,
akkor tudnám, meg, ha itt hagyna:
benne Isten értem a szívét adja.

Erdélyi Ilona

Szívbéli üdvözlet

EMLÉKEZÉS

Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.

E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett…
az Istennek ajtaján.

S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.

De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!
Erdélyi Ilona





ÉDESANYÁMNAK

A mi drága édesanyánk
sokat küzd és fárad értünk;
korán kel és késõn fekszik:
nagy Istenünk, áld meg, kérünk.

Töltsd be szívét türelemmel,
új erõvel, ha elfáradt;
mert anyukánk minden napja
csupa szeretet-szolgálat!

Varga Erzsébet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.