2010. június 28., hétfő




Kárász Izabella:
VAJON IMÁDKOZOL-E ÉRTEM?


Vajon imádkozol-e értem,
Mikor leszáll a csendes alkony,
S a kis szobádban egyedül vagy,
Hogy senki már ne zavarjon.

Én úgy szeretném, hogyha akkor
Áldást kérnél rám egy imában,
Mert én hiszek az alázatos,
Buzgó, őszinte szent imákban.

Amit másokért mond a lelkünk,
Amit más lelke visszaérez.
Én szeretném, ha imádkoznál
Úgy este későn, ha sötét lesz.

És fönt az Isten trónusánál
Ahol majd mindketten megállunk
Egy csodálatos, tiszta percben
találkozna az imádságunk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.