Kárász Izabella: VAJON IMÁDKOZOL-E ÉRTEM? Vajon imádkozol-e értem, Mikor leszáll a csendes alkony, S a kis szobádban egyedül vagy, Hogy senki már ne zavarjon. Én úgy szeretném, hogyha akkor Áldást kérnél rám egy imában, Mert én hiszek az alázatos, Buzgó, őszinte szent imákban. Amit másokért mond a lelkünk, Amit más lelke visszaérez. Én szeretném, ha imádkoznál Úgy este későn, ha sötét lesz. És fönt az Isten trónusánál Ahol majd mindketten megállunk Egy csodálatos, tiszta percben találkozna az imádságunk? | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése