2010. április 22., csütörtök
A VILÁGHÁBORÚK ÁLDOZATAIHOZ
Dali legények állnak sorba,
indulnak már ki a frontra
megvédeni a HAZÁJUKAT,
gyerekeiket, családjukat.
Drága apák hova lettek,
harc mezején ködbe tűntek,
patakokban folyik a vér
ember élet csak ennyit ér!?
Ágyú dőrren itt is, ott is.
Bomba robban azon nyomban,
egész ország szinte romban
sebesültek nagy halomban.
A kórházak telis tele
nem fér több áldozat bele.
Nincs kötszer, sem csillapító,
messze hallik a sok jaj szó.
Nincsen család ki ne sírna
oly nagyon nagy lelkek kínja.
Országot kell építeni, halottakat eltemetni
a sok sebet "ápolgatni..."
Uram adj áldást reájuk!
S hallgasd imánk mit most mondunk:
soha többé harc, háború
ne legyen senki szomorú
hasonló veszteség miatt.
BÉKÉT A VILÁGNAK!
2010.március 30. Nagy Kornélia
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése